A gépírástanulás - talán az autóvezetés tanulásához hasonlíthatóan - különleges élményekkel ajándékozza meg a tanítványokat.
Nem könnyű ugyanis kezdetben egy kevésbé magabiztos egyénnek elhinnie magáról, hogy ha nem ellenőrzi minduntalan a kezét vagy az írományát, attól az még igenis jó lehet - még a "bátrabbaknak" is meg kell tanulniuk, hogy az akaratukat edzeni kell, ha nem akarják, hogy a lezserség megmutatkozzon a munkájuk eredményén is.
A következőkben tanítványaink élménybeszámolóit tesszük közzé (feltöltése folyamatos):
Pálma, 19 éves orvostanhallgató:
"Már évek óta írok folyamatos szövegeket számítógépen, afféle 'kétujjas' módszerrel. Egy jó ismerősöm ezt a technikát csúfolta – a betűkeresgélés lassúsága miatt – a következőképpen: 'Sas-módszer: köröz és lecsap.' Persze egy idő után ennél azért gyorsabban ment a dolog; de egyre inkább szükségét éreztem a szabályos gépírásnak.
Idén augusztusban kezdtem el órákat venni. A módszert kezdetben szokatlannak találtam (és a korábbi kétujjas gépelésem egyes betűkapcsolatai gyakran megzavartak); azonban ugyanakkor érdekesnek láttam; s lelkesen igyekeztem otthon is gyakorolni.
Az első egy-két óra után (amikor még alig ismertem néhány betűt) megpróbáltam folyamatos szöveget gépelni új „tudományom” segítségével. Nos hát… egy kis költői túlzással a kézírásom is gyorsabb volt. Kissé lelombozódtam; s egy darabig csak a megadott gyakorlatokra szorítkoztam (igaz, azt minden mennyiségben).
A kezdettől számított két és fél–három hét után (mikorra átvettük szinte az összes betűt) azonban tanárnőm tanácsára ismét megpróbálkoztam a folyamatos szöveggel. És érdemes volt! Természetesen még továbbra is sok gyakorlásra van szükségem; de most már számomra használható sebességgel, és elfogadható hibaszázalékkal tudok dolgozni. (A célom persze a hibátlan munka lenne….)
Így most már csak szabályosan gépelek; csak akkor nézek le a billentyűzetre, amikor még ismeretlen írásjelhez érkezem vagy éppen „összagabalyodnak” az ujjaim. Most már saját tapasztalatomból is tudom, mennyire megkönnyíti ez a módszer már most a gépelésemet; például az álladó fel-le nézegetés megszűntével a nyakam sem merevedik el, ha mondjuk órákig ülök a monitor előtt és gépelek…"
Dr. Papp Andrea, Szeged:
"Tanulni jó!
A diákévek elmúltával, felnőttként már csak a tanulás öröme marad, és megszűnik kötelességnek lenni. Orvosként és oktatóként gyakran írok előadásokat. A munkához nem csak ihlet kell, hanem gépírástudás is, hiszen ha tódulnak a gondolatok, akkor szeretném azokat mihamarabb papíron látni. Amikor elhatároztam, hogy régi vágyamnak megfelelően megtanulok gépelni, az elhatározást tett követte, és beszereztem egy a témával foglalkozó tankönyvet is. De a könyv a polcra került, és naponta halogattam a kezdés időpontját. Természetesen mindig nagyon "komoly" indokom volt arra, hogy miért nem kezdek még a tanuláshoz.
Ekkor azonban belépett az életembe egy lelkes oktató, aki nemcsak arra vett rá, hogy kezdjük meg a tanulást, hanem színes óráival, gyakorlati útmutatásaival megkönnyítette számomra az utat. Napok és hetek teltek el izgalmas tanulással, miközben a gépelési technikám tökéletesítése igazán izgalmas kihívás volt. Élveztem minden percét. Tanárnőm segítségével könnyedén megbirkóztam a feladattal, mert a tanulás során megtanította nekem azokat az apró trükköket, technikákat, melyeket egy szakmáját kiválóan ismerő és gyakorlatban is tökéletesen alkalmazó oktatótól kaphattam meg.
Három gyermek mellett nem sok idő maradt a géphez ülni, de a napi rendszeres kb. félórás gyakorlással négy hónap alatt már képes voltam jó tempóban vakon írni. A tudás az enyém, és ma már csak rajtam múlik, hogy gyakorlással milyen szintekre jutok a gépírás tudományában. A munkám során a megszerzett tudást a gyakorlatban naponta hasznosítom.
A könyv mellett - felüdítő gyakorlásként - még egy színes oktatóprogrammal is dolgoztunk. Az otthoni gyakorlás során a nyolc éves kislányomnak annyira tetszett ez a számítógépes játékos tanulás, hogy ő is szorgalmasan gyakorolt. Elhatároztam, hogy két év múlva őt is szeretném avatott kezekbe adni. Mindennapi életünkben a számítógép ilyen mértékű elterjedése fontossá teszi a könnyed gépírástudást. A tízujjas vakírás pedig egyenesen kincs.
Köszönöm, hogy a gépelés titka ma már az enyém is! A tanulási folyamat könnyű és szórakoztató volt. Ajánlom mindenkinek, próbálja ki, vágjon bele! A tanulás izgalmas útjára válasszon hozzáértő, segítőkész tanárt kalauznak.
Próbálja meg!"
Egyéni gépírástanítás
Szegeden: Kaluczkyné Venczler Mária
Jelentkezés:
e-mailen: kvm@index.hu
telefonon: 06-20-489-2004
Pécsett: Radnóti Adél
Jelentkezés:
e-mailen: hangaleda@gmail.com
telefonon: 06-20-33-797-12